Mindkét kezem fölemeltem,
megadni magam a csillagnak.
Nem jött er?vel, hogy dúljon,
élvezze gy?zelmét roncsokon.
Fényes ívét szem követte,
S amerre ment, mi ott keressük.
Heródesek nem láthatják,
Merre az a csillag, hol bújik,
Szakadjon az emberb?l jaj,
Ha tudja sorsát, ha nem tudja –
Mert mint a tengernél nagy ív,
Aztán a vízbe toccsan – hiszed?
Legutóbbi módosítás: 2008.12.22. @ 21:42 :: Petz György