INSECT
Mondd, mi volt, akkor pénteken,
Ottan, a fában az apró hang,
Halk, vasárnapig, s azóta is egyre;
Mi az égi-földi jelek közepette
Elhanyagolható; és örök sötétben
Tapogatva, egy megérzés szerint
Ment el?re, azt sem tudni, nem
Körben járt-e; de megindult –
Nagy tölgyek rettegnek, Zeusz
Kedves fái, meg az írnokok, mind,
Kik az erkölcsi romlást festik,
A bens?, titkos féreg undorító
Másának örök képét adják vele,
Mi nagy Rómát kikezdte egykor;
De ez itt most nem jelkép, nem allegória,
Egyszer?en az a szú ahogy megindult,
Mi az, mondd, Istennek kedves férge,
Az ellenállás örök mártírja, ki a szögek
Közötti kerül?úton, de mállasztja
Az örök keresztet; a maga módján,
És maga is szabadító lenne, ha hallnánk.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.30. @ 11:15 :: Petz György