Johann Wolfgangnak
Amikor már nagyon nem,
Csakis akkor, mert hova tovább;
Ha minden próbán túl, és soha,
Akkor gondolj az elejére,
Amiben annyira bíztál – meglépted,
Magad is, a sok teóriát nem védted,
De minden lépésedb?l új eszme fakadt,
„Zöld az élet arany ága”, egész erd?nyi
Képzavar, s felfakad benned a forrás,
Jöv?d megannyi lapuló oka, példád
Isszák a szomjazók, az eltévedettek,
Az éppen megfáradt némák, kik
Azt hitték, már nagyon nem,
Magukért, egyedül – hova, tovább;
Immár minden bércet csend ül:
Örök érkezés és várakozás.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.25. @ 21:45 :: Petz György