Vak homályból érkeztél szelíden,
puha, sötét ábrándok közül,
most gyöngyfogaid ködén,
születtem én,
leheleted h?s arcomra ül.
Fényed kiragyog,
átsz?nek villanó szálak,
leomol a fájó múlt,
– nincs gonosz –
világos váltja az árnyat.
*
?rizetlen tested már enyém,
lágy ajkad búgása,
márvány b?röd aranyló pihéi,
ez újult er?vel lélegz? remény…
Legutóbbi módosítás: 2008.12.26. @ 21:09 :: Serfőző Attila
