Steffer Erzsébet : A Mikulás vendégségben

Nyomtatás

Kristály-szép hómez?n, zord-hideg leveg?n

Kéményfüst felh?je libben a hegytet?n.

Pásztorok nem jártak erre már régóta,

Állatok sincsenek – várnak a tavaszra.

Ki lakik mégis a kis házban télid?n?

Hófehér szakállú Mikulás beköszön.

Anyóka, apóka örömmel fogadják,

Étellel-itallal szívesen kínálják.

– Mondjátok el nékem, mi szívetek vágya,

Minek örülnétek, ha valóra válna? –

Kérdi a Mikulás, s mint tünékeny csodát,

Térdére helyezi hatalmas puttonyát.

Összenéz anyóka s apóka boldogan:

– Sok a mi örömünk, életünk gondtalan.

Mi lehet számunkra ennél szebb ajándék?

Együtt és egymásért „élünk vagy halunk” – rég!

Töpreng a Mikulás, miképpen lehetne,

Hogy az öregek kedvére valamit tehetne.

Benyúl a zsákjába, el?vesz egy kulcsot:

– Ha eljön id?tök, egyszerre indultok!

Karácsony éjjelén, szeretet ünnepén

Hófehér hegytet?n nem füstöl a kémény.

Anyóka, apóka fenn a horizonton –

Csillaggá változtak a téli égbolton.