Úgy érzem magam mintha éppen
most üvöltöttek volna bele a számba
valami érthetetlen nyelven
visszhangzik egy szó
a szürke állományom
belekékül
és az Én csak szédül
míg a végzet
horizontján
a s?r? masszába
bele nem akad a lélek.
Hajtsátok le a fejetek!
Ébredek a rekedt mikrofonhangra
egy zöld villamoson térdelek
és már billen is a burám,
semmit sem kérdezek
hirtelen mindenki felsikít
az ablakok törnek a szilánkok repülnek
a mélységbe száguld a vagon
vagy kocsi már
nem is érdekel
hogyan élhetném túl
a szívem oly lassan ver, hogy
két dobbanás között
elolvasok egy könyvet…
Végállomás. A rekedt hang
oly szomorúan közli a tényt
mintha éppen nem egy ostoba
szerencsétlenség pár életben maradt
szemtanújának célozná a dolgot,
a kocsi teljesen ép maradt,
egy karcolás sincs rajta,
a csonka tetemek, és a vér
mégis mindent beborít.
Az én ruhám tiszta…
Aztán egy lány is éppen feláll,
persze én szerelmes leszek.
Már megint. Mint minden
életveszély után,
az életösztön bennem
szaporodni akar.
Így aztán csokrot nyújtok át.
Rögtön. Amint megfordul,
már húzom is el?. Én nem szarozom!
Mondom neki, hogy ne furcsállja
személyem ilyetén
megnyilvánulását.
Egy ilyen kaotikus szituációban
az ember mindent elhisz.
Mondja a lány, és egyben ezek az
utolsó szavai is, hiszen
halálos lefolyású
pollenallergiája miatt
(ami a baleset következményeképpen lépett fel, pszichoszomatikus alapon)
rögtön kifordul a bele,
a m?b?r ülések meg csak úgy szívják
fel a bels?ségeket hogy közben
még egyik másik mintha böfögne is
egy keveset, és én ett?l
roppant módon zavarba esek…
Csak egy döbbent pillanat kell, aztán már
szedem is szét a sok jóllakott széket
kaparom ki a cafatokat
és ha kell egy életen át
igyekszem összerakni
a lányt akibe beleszerettem
és ez már maga a szerelem.
ez már maga a szerelem…
A szerelem egy ilyen perverz,
gyönyör?, kaotikus álom.
Minél mélyebb, annál jobban
vesznek el a reális érzelmek
a szörnyeket úgy öljük meg
körülöttünk, hogy közben
eszünkbe sem jut a halál.
Így aztán majd az sem fáj,
ha a végén mégis ránk talál…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Szendrői Csaba
