Az ?sz végs? virága már elfonnyad,
a fagytól dermed? határ sivár,
csak néha rebben egy árva madár,
a táj fátyol-fehérbe bújva szunnyad.
A szél sikoltva megcibál sok ágat,
remegve szétrepül ezer levél.
A fázó ember megnyugvást remél,
a tél viszont nagyobb er?vel támad:
a hó szakadva hull és bucka épül,
kihalt és járhatatlan lesz az út.
Kiadja mérgét az id?, és végül
csikorgó faggyal élesen lesújt.
Az ember, s állat egyaránt megrémül:
ez évszak nem hoz mást nekik, csak bút?
Legutóbbi módosítás: 2008.12.30. @ 20:47 :: Szepsy Eleonóra