Majd a falka ellened fordul,
csattognak éles fogsorok,
rezgő orrcimpád kitágul,
véres bundádra nyál csorog.
Juthatna mindnek a koncból,
az egész a jó falat,
a nőstény is erre gondol,
harcba őzi az új hadat.
Borul a holdra sötét felleg,
érzed, itt nincs remény,
már csak ott dereng fény,
távol, a semmi közepén.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.03. @ 13:53 :: Takács Dezső
