Ã??t szidjátok!
– A fene egye meg ezeket a hideg székeket – morgolódott Gabi. Miért lehet máshol párnázott szék a buszokon, s csak nálunk készítik préselt lemezb?l? Nyáron hagyján, de télen? Persze, tudta a választ. Spórolás. Olcsóbb. Egy id? után fel is állt.
Már aznap éjjel rájött, hogy kés?n állt fel. Háromszor volt kinn a vécén. S valahogy, amikor vizelt nem volt nyomása. Mintha valaki elszorította volna a gumislagot. Aztán napközben is járt a vécére, mint a hazajáró lélek. A nap vége felé már a kollegan?inek is felt?nt.
– Te eldugtál a budiban egy konyakosüveget? S rájársz? – ugratták.
– He he he. Nagyon szellemesek vagytok! – válaszolta epésen. – Jártatok a temet?ben?
– Nem tudsz valakit, aki megcsinálná a vizelet-analízisedet?
Na igen, ez neki szólt. Mert hát a laborban ez az ? dolga. Ez neki is megfordulhatott volna az eszében! Legközelebb vitt magával egy üvegcsét.
Egyetlen fert?zésre utaló jel se volt a vizeletében. Tehát se a veséje, se a húgyhólyagja nincs begyulladva, mert az látszana. De neki óránként kell mennie…
– Szaladj át az urológiára. – tanácsolták neki a kollegan?k. Épp van program az ambulancián. Ne várj holnapig. Ismered Popescu doktort. Elfogad ? sorszám nélkül is.
Amikor az urológia ajtaja elé ért, ránézett az órarendre. Dr. Popescu I: hétf?, szerda. Dr Szakállas A: kedd, csütörtök. Ki ez a Szakállas doktor? Még nem hallotta nevét. Valami új orvos lehet. Jobb lett volna, ha fehér köpenyben jön…
Kinyílt az ajtó. Harminc körüli, felt?n?en jó aerodinamikájú n? nyitott ajtót. Na jó, ezt az asszisztensn?t legalább látásból ismeri… Tegnap már végigtapogatta a tekintetével, amikor bent volt a laborban. Vajon emlékszik rá?
– Mi a baj Kovásznai úr? – szólalt meg a n? magyarul.
– Izééé, gyakran kell mennem a vécére – lep?dött meg. – Nagyon kellemetlen. A tegnap felfáztam a buszon. Hideg volt a szék. Nincs sorszámom, de gondoltam, hogy… hátha… Popescu doktort ismerem… és… – dadogott össze-vissza.
– Remélem megcsinálta a saját vizeletének az analízisét?
– Igen, volt annyi eszem – füllentett, s átadta az eredményt.
– Akkor tartsa ide a veséjét!
– Úristen ez nem asszisztensn?, hanem maga az orvosn?! S ? Popescu doktort emlegette neki. Basszusgitár… Na, ez remek bemutatkozás volt. S az orvosn? ismeri ?t név szerint… Na igen a laborban fehér köpenyben volt, s nevét ismeri az analízisekre tett pecsétjér?l. Sok magyar vegyész nem futkározik Brassóban.
– Nyomja már lennebb a nadrágját, ne féljen t?le! Nem veszti el! Fáj, ahogyan ütögetem?
– Nem.
– Lehet, a prosztatájával van baj. Digitálisan meg kell vizsgálnom, van-e valami elváltozás. Túl van már a 45-ön, nem árt néha megnézetni. Menjen csak, s üljön le a váróteremben, a többi páciens is arra vár. Mindjárt, jövök én is.
Kovásznai Gabi kiment a váróterembe, s kényszeredetten leengedte ülepét egyik székre, s körülnézett. Csupa férfi volt, mint 50 év fölöttiek, magukba roskadva, mintha kivégzésre vártak volna.
Végül az egyik megszólalt.
– Ugye önnek nem az els?… ?
– Nem, mióta felfedezték, hogy prosztata-rákom van, azóta rendszeresen járok.
– S hogyan csinálják?
– Hát hogyan? El se tudja képzelni? Az orvosn? gumikeszty?t húz, megkeni vazelinnel, hogy jobban csússzon, benyúl a segge lyukába vele, s azon keresztül kitapogatja…
– Úristen, én ennek a bomba n?nek düllesszem az orra elé az ülepemet… S ha feláll?
Ekkor hasított bele a felismerés, hogy ? nem számított arra, hogy erre sor kerül, amikor a reggel még otthonról elindult. Tiszta fehérnem? van ugyan rajta, de ezel?tt egy órával a nagy dolgát is elvégezte. Megtörölte, de…. Akkor még nem számított arra, hogy… Valahogy meg kellene mosnia. De hol és hogyan? A páciensek WC-jében csak az el?szobában van kagyló, ahonnan a n?i és férfi WC ajtaja is nyílik. Miközben ? a fenekét mossa, benyit egy hölgy… Na abból nem kér! A labor, az messze van… De így még se állhat az orvosn? elé! Épp indult kifelé, amikor az ajtón kilép? orvosn? meglátta.
– Ne meneküljön! Tessék csak leülni! – szólt rá mosolyogva.
– Én nem menekülök, csak…
Na, most mit mondjon? Mivel magyarázza szándékát? Így aztán a lehet? legnevetségesebb lett, hebegve-habogva.
– Ne féljen, túléli!
Jaj ne! Most aztán az orvosn? tényleg azzal maradt, hogy le akart lépni! Pedig ? csak… S ennyi ember el?tt magyarázza neki, hogy ? csak… És visszajött volna. S most még a többi beteg is kaján pillantással néz rá! Mire magyarázkodhatott volna, az orvosn? el is t?nt a másik ajtó mögött. Ám a többi páciens nem. Sajnos. S mindjárt a „segítségére” is siettek.
– Olyan, mint az anális szex. Képzelje azt… – mondta az egyik bátorítólag.
Pfúúúj! Egész életében homofób volt. Valahogy rémesen undorítónak találta azt a közösülési módot. S most… S „passzív szerepben” meger?szakolva… Egy csinos n? által… Aki majd benne matat… Jajj, ne! A n?k a n?gyógyásznál legalább nem természetellenes… Hirtelen rendkívül magasra n?tt az empátiája a n?gyógyászhoz járó n?k iránt. Legalábbis rövid távon.
S hátha közben feláll? Jaj, mit gondol majd az orvosn?? Hogy ? is így szokott… Micsoda blamázs lenne!
– Csak ne szorítsa össze közben – tanácsolta a prosztata-rákos. Ekkor vette észre, hogy úgy szorítja, hogy nemhogy egy búzaszem, de még a fing se jönne ki rajta. Jesszus! A tegnap fuszujkát[1] evett! Eddig nem is vette észre, hogy fel van fújódva… S ha véletlenül vizsgálat közben… Mégiscsak inkább visszajön holnap…
– Kérem az els?t! El ne menjen kolléga! – fenyegette meg ujjával az orvosn?, észrevéve, hogy távozási szándékkal felállt a székr?l. Hát igen, más megtehetné. De ? majd találkozni fog vele. Mert kollégák! S ha elmeséli, hogy pont a kollégája szellentett az orra alá vizsgálat közben? Bezzeg a n?knek ett?l nem kell tartaniuk… Na, de hol eressze ki? Itt, a többi páciens el?tt, vagy miel?tt felül a vizsgálóasztalra? Sutyiban? A kamaszkori mondóka jutott eszébe:
A bölcs Salamon is megmondta
A hangos fingnak nincsen szaga.
De amelyik sunyi lapos
Annak szaga irtózatos…
Közben kijött az els? páciens. Kisírt szemekkel. Nem kellett mondania semmit. Mindenki tudta a diagnózist. Úristen! Tán csak nem neki is… Hirtelen dinnye méret? gombóc lett a torkában. Hát igen, a n?gyógyászati rendel? egyidej?leg a legnagyobb n?i örömök és bánatok helye. Egy daganatról kiderülhet, hogy szeme van. A férfinak ilyen esélye nincs. Közölhetik vele, hogy itt a vég kezdete: vagy a férfiasságának vége, vagy a napjai vannak megszámlálva. Ez itt a veszt?hely.
Ám ahogyan a veszt?helyt?l, attól se lehetett szabadulni, hogy el?bb-utóbb sorra kerüljön. Holtsápadtan lépett a vizsgálóterembe.
– Mit?l fél úgy, ki vele!
– Izééé… Nem tudtam, hogy ma… S egy órája voltam a WC-n, s a tegnap fuszujkát ettem, és…
– Vetkezzen le, legyünk túl rajta. – mosolyodott el az orvosn? Gabi kínjain.
Mutatnál te jó példát… – átkozódott Gabi magában, de azonnal el is szégyellte magát. Mert hát ? nem úgy gondolta… ?csak arra gondolt, hogy az orvosn? képzelje az ? helyébe magát, hogy el?tte kell levetkeznie, nem hogy… Jujj, ez az orvosn? mintha gondolatolvasó lenne, ejsze nem „látta” az el?bbi gondolatait is! Talán mégse… reménykedett, hallván a háta mögött a gumikeszty? nyúlását.
– Lazítson! Nem tart sokáig.
Ssszz! Hát ez nem a G pont ingerlése, az biztos…
– Na ezzel készen is vagyunk. Feküdjön a hasára, hogy vizsgáljam meg ultrahanggal a veséjét!
Pfújj, de utálatos ez a ken?cs! Gabi mindenféle ken?csöt utált. Még azt is utálta, ha a feleségét kellett napolajjal bekennie. S ? nem hozott törülköz?t!
– Forduljon meg a hátára. A húgyhólyagján nem sokat fogok látni, mert nincsen tele. De ha már itt van, akkor nézzünk meg mindent, a heréit is.
A heréimet? Jajj, azt ne! Ez a csinos n? fogja a heréit matarászni! S ha feláll? Micsoda blamázs lesz! Na, de ez a félelem is jó volt valamire. Akkorácska lett, hogy elszégyellhette volna magát attól, amikor a két centis vízb?l[2] jön ki… Ám így se volt jó. Mert hát mit gondol róla ez a csinos orvosn?, hogy neki olyan kicsi van… Bezzeg a n?knek ilyen problémájuk nincs. Ã??ket senki se neveti ki a potenciájuk miatt…
– Na, ugye túlélte! Nincs komoly probléma, de máskor ne üljön a hideg székre a buszon! Szedje be ezeket a gyógyszereket, s három nap múlva kutya baja. Ha mégse, itt megtalál. S legközelebb tudja már, hogy ez itt nem veszt?hely! – ugratta.
Gabi imádott másokat ugratni, s ha valaki ?t próbálta, azonnal kész volt visszafordítani neki. De valahogy most nem volt kedve hozzá. Kifele menet eldöntötte, hogy ha felesége még valaha felbosszantja, elküldi a n?gyógyászhoz. Ebben az állapotban az egész n?i nemet utálta. Vajon a n?k is havonta…?
Legutóbbi módosítás: 2008.12.20. @ 10:55 :: Vandra Attila
