Bármely él? személlyel való összehasonlítás csak véletlen m?ve lehet. Kinek nem inge ne vegye magára!
Hiába ébredtek napsütéses reggelre, viharosan indult a szombat. Levente egyik félcip?je már megint az el?szoba közepén díszelgett, hátha ? belebotlik, s szétloccsantja az agyát. Addig kísérletezik az az átkozott kölyök, amíg egyszer sikerül neki! Persze a húga, Erika, megint a közepén nyomta meg a fogpaszta-tubust. Mindezt egyenként talán még el lehetett volna viselni, de az éjjel az apjuk megint nem hajtotta le a WC födelét használat után. Pedig már ezerszer megmondta Gézának, hogy engedje le! Nem, ? készakarattal mindig úgy hagyja, örömét leli benne, hogy kihozza a sodrából. Élvezi, hogy ? álmosan ráül a hideg WC-kagylóra. Ma sikerült a könyökét is bevernie, amikor felugrott. S mi a francnak kellett ilyen korán kelni még szombaton is? Még hétvégén se alhatja ki magát az ember! Nem, nincs kivel beszélni! Amit Géza kijelent, annak úgy kell lennie, még ha más egész nap ki van fordulva magából akkor is. Még hogy az este együtt beszélték meg! Mit érveljen még, amikor Géza kijelentette, hogy meleg lesz az úton, mert három és fél órás az út a Nagyk?havasra. Mit mondja még neki, hogy úgyis a melegben érnek fel, ha egy órával kés?bb is indulnak. Ã??t nem érdekli semmi és senki! Né, tessék, megint otthagyta magnak azt a poharat, életében egyszer el nem mosogatna úgy, hogy az rendesen meg lenne csinálva! S az a két kölyök ahelyett, hogy segítene csomagolni, bezárkózik a szobájába! Persze mindent neki kell megcsinálni, mindenki csak követel?zik. Nem baj, majd egyszer felfordul, s akkor majd meglátják!
Na persze, ? a hisztis, nem pedig az, akinek mindent el kell viselnie! Géza mindent tökéletesen csinál meg, ? nem hibázik soha az életben. ?a tökéletesség mintaképe!
Most is tökéletesen összecsomagolta azt a hátizsákot, belebaszott mindent, neki úgy is jó! Persze újra ki kellett venni mindent és újra elrendezni, mert ezért kell mindig korábban kelni, hogy tudjanak megcsinálni mindent kétszer! Mert soha az életben rendesen meg nem csinálna semmit! De ? tökéletes! Soha az életben nem hibázik, soha be nem ismerne semmit, mindig az asszony az, aki túlreagálja a dolgokat. S mindennek a tetejébe még van pofája megkérdezni, hogy „Megjött a ciklusod?” Mert pont az ? ciklusa miatt nincs felszeletelve a kenyér pedig ezerszer megmondta már neki, hogy felszeletelve kell azt becsomagolni! ?az, aki hápé! Még hogy ismételje meg a mondatot, amelyben Géza ?t hápének nevezte! Inkább terítené meg az asztalt rendesen, a baracklekvár persze nincs kitéve az asztalra! Még hogy el?veszi! Tessék! Mi a nyavalyának kell akkorát rántani azon a jégszekrényajtón, hogy darabokra essen! Na persze, a lekvár kiesett, s darabokra tört! Mert neki más dolga nincs, mint takarítani! S azért dolgozott annyit azzal a lekvárral, hogy Géza csúfot ?zzön bel?le! Na igen, és ezért is ? a hibás! Nem Géza rántott akkorát a jégszekrényajtón, hogy majd kijött a helyér?l, hanem ? tette be az este a lekvárt a szélire! Még van pofája ezt mondani! ?tökéletes, soha nem téved, soha nem hibázik, sohase b?nös semmiért, mindig a felesége a hibás mindenért, ? reagál túl mindent! De persze feltakarítani nem fogja rendesen, hátha belelép valaki! Az Gézát nem érdekli!
Imola ingerülten tépte fel a kamraajtót, a lekvár a lábára esett, s eltörött.
– Hányszor megmondtam, hogy rakd be rendesen, ne hagyd a szélin! Né, mi lett a következménye! A második lekvárt dobhatjuk a szemétbe, s az a tény, hogy szinte eltörte a lábujjamat, az semmi! Az téged hidegen hagy! Persze, én rántottam nagyot az ajtón, mert ingerült voltam! Állj félre, mert úgy se takarítod össze rendesen! Na persze, egyszer?bb bevonulni a szobába, kényelmesebb, hadd dolgozzon más! Hadd vágja össze más a kezét! Kényelmesebb a szobába vonulni, s nézni a Discoveryt.
?tör, más dolgozzon! Ez a munkamegosztás. Tipikusan férfi magatartás! Nem feleség kell neki, hanem házvezet?n?! ?tör-zúz, a rabszolgan?je dolgozzon! Egy n?nek nem szabad meg se mukkanni, fojtsa magába az érzelmeit! Neki nincs joga haragudni, ha naponta megalázzák, csúfot ?znek vele! Csak a férfiaknak szabad mindent! S ráadásul még ?k állnak az erd? fel?l!
Géza közben ketyegett a szobában, tipikus férfiként kimenekülve a „beszélgetésb?l”. Ha Imola férfi lett volna, már rég behúzott volna neki egyet. De azt nem tehette. Így más megoldást nem látott, mint menekülni. Túl kell élni! „Bírd ki!” szólalt meg benne egy bels? hang. Ett?l a konfliktus épp úgy nem oldódott meg, mint Imola hisztijét?l. Látszólag a tv-t nézte, de azt se tudta, melyik csatorna megy rajta, csak tekintete mutatott a tv irányába. Próbált mélyeket lélegezni, s várta, hogy elcsituljon a vihar.
Erika egy pillanatra benyitott a nappaliba, ahol apja tartózkodott. Ijedten ölelte át apja nyakát.
– El fogtok válni? – kérdezte szorongva.
– Nem. Megoldjuk, mint máskor is. Bízz bennem. S most hagyj magamra, nyugodjak meg.
Erika kiment, s bemenekült a szobájába. Géza elgondolkozott, hogy milyen képmutató ?, mert hisz az elébb már neki is megfordult ez a fejében. De a lánya „látogatása” jót tett neki. – Azért se adom fel!
Végül összeszedte magát, s kiment a konyhába. Imola nem vette észre, hogy Géza mikor lépett be. Csak azt érezte, hogy hátulról átöleli, megcsókolja, majd ezt mondja a fülébe:
– Szeretlek! Még így is… Egy kis szünet után hozzátette mosolyogva: Amilyen hülye vagyok…
Imola ki akarta tépni magát a Géza karjai közül.
– Engedj el! – kiabálta magából kikelve. Ám férje karjai vaskapocsként szorultak rá. Mozdulni se tudott. Egy ideig verg?dött, majd magába roskadt. Sírni kezdett. Géza megfordította, s magához ölelte… Ekkor már a gyerekek is megjelentek, mintha radarjuk lett volna a családi békére…
Legutóbbi módosítás: 2008.12.04. @ 12:00 :: Vandra Attila
