Az ünnepek elmúltával, a szabadság leteltével, kicsit tartva 2009 els? hónapjaitól valami hasonlót érzek.
Az újév
Lidércfényei között
Fagyott járdán
Suttogó árnyék szalad.
Az örök fohász red?i
Csendesen barázdálják arcom.
A január els? sugara,
Kifosztottan, részegen,
Fordul be az utcasarkon.
Szomszéd zsebében turkáló
Irigyked? becsület,
Árván maradt angyalok.
Követem a bánat,
Az egykedv?ség lábnyomát,
A szükség cselédje vagyok.
Aztán reggel
A rozoga mosoly gy?z
Az értelem felett.
Zajos, medd? órák
Fáradtan kúsznak-
Színezve szürkén
Az aszfaltszín eget.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.04. @ 18:32 :: Blazsek Attila
