Hanyatt lökött a sors már többször…
Hanyatt lökött a sors már többször
és térdre hullottak álmaim,
megbotlottam, mert lapult a kör,
átnedvesedtek szárnyaim,
verembe hullva, visszacsúsztam
mikor kezdtem kifelé mászni,
máskor sebes ár ellen úsztam,
s próbáltam jeges vízben nem fázni.
Nem tanultam mégsem a módit,
konok fejem tovább viseltem,
érzem, hogy bent tovább hódít
valami, szinte hideggé lelten,
valami, mit?l csupasz lélek
kóborol körbe napról napra,
hihetetlen, hogy tovább élek,
s várok igazi nyer? lapra.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.11. @ 08:10 :: Bonifert Ádám