Bonifert Ádám : Volt egyszer egy játékos versíró verseny

Nyomtatás

Volt egyszer egy nyilvános, játékos költ?i verseny. Hogyan  is zajlott le?  Íme, mert lehet némi tanulsága.

A versenykiírás f?bb elemei a következ?k voltak:

1/   Téma: az emberi érzelem, ezen belül nincs megkötés, minden lehet, ami a fogalomba belefér.

2/  Versforma: 8 soros vers, szótagszám nincs megkötve, de a minimális rímelés elengedhetetlen (legalább 2-2 sor rímeljen)

3/  Vannak el?re megadott szavak, melyeket be kell építeni a versbe, úgy hogy önmagukban, vagy más szavakkal együtt értelmes szöveget adjanak. 10 db ilyen szót kell beapplikálni: áradt, disznósajt, kalitka, kemény, l?dörgés, még, nyár, ráncos, szád, vasaló.

A szavakhoz lehet ragot illeszteni, de értékesebb, ha a megadott alapformában használjuk fel.

4/ Bárki több verssel is benevezhetett, de maximum hárommal.

Az értékelés a következ? módszerrel történt:

1/ Azokat a verseket, amelyek nem feleltek meg a kiírásnak, kizárták (pl. nem minden megadott szót építettek be, vagy beépítették ugyan, de értelmetlen szövegként)

2/ A versek a nyilvánosság el?tt a versenyszakaszban névtelenül jelentek meg, de az eredményhirdetés után közzétették a teljes listát: ki, milyen verssel szerepelt, hány pontot kapott, hányadik lett és a legtöbb vers esetén 1-2 mondatos szöveges értékelést is adtak.

3/ Az értékelés az olvasók, érdekl?d?k részér?l történt meg, pontszámokkal a következ?k szerint:

– Sajnos… …..(1)

– Nem rossz….(2)

– Jó……………(3)   

– Nagyon jó…..(4)

– Prémiumpont.(5)

Prémiumpontot csak külön indokolással lehetett adni.

 4/ A játékos verseny tisztaságát az garantálta, hogy a f?védnök nemcsak ellen?rizte, hanem külön figyelte is a verseny lefolyását abból a szempontból, hogy összejátszás, klikkesedés, szándékos ellenszavazás, stb. ne történhessen, mert ebben az esetben a pontozás érvénytelenné vált minden érintett részére. Pontozni csak nyilvánosan, névvel lehetett. Vagyis a vers névtelen, a pontozás nyilvános volt.

Én magam két „alkotással” vettem részt, ezek az alábbiak voltak:

Nyári l?dörgésre emlékezve

Veled MÉG a L?DÖRGÉS is oly jó,

szánkból DISZNÓSAJT illata ÁRADT,

RÁNCOS b?römön, mint a VASALÓ

futkosott a szád, s érte a számat,

ez volt a NYÁR, és ez volt a remény,

KALITKA ajtón kitört a lélek,

s bár KEMÉNY volt a szenvedés érted,

mégis a tiéd ez a költemény.

Éhség

A KALITKÁBAN RÁNCOS DISZNÓSAJT,

a NYÁR az ablakokon BEÁRADT,

a L?DÖRGÉSBE lábam belefáradt,

kellett volna inkább egy kis vaj,

de nem találtam, KEMÉNY volt a próba,

MÉG korgott gyomrom, nagyokat nyeltem,

a SZÁD ízét is lassan elfeledtem,

s belerúgtam a hideg VASALÓBA.

A „Nyári l?dörgés” megosztott els?-második helyezett lett és külön értékelték, hogy minden sora rímes volt, valamint a megadott formában használta fel a szavakat, és a szótagszám végig tízes, megegyez?en a megadott szavak számával.

Az „Éhség” esetében a humoros hangulatot emelték ki, a hatodik helyen végzett.

Aztán, csak úgy balhéból, az egyik verset beküldtem egy netes irodalmi lapba, és megjelent, mint “komoly” írás!! No comment!