Fogatlan oroszlán
a cirkusz porondján,
gyűlölködő szeme
az idomáron
harapni nem mer,
ínyét villantja csupán,
kopott loboncán
fáradt a fény,
krákogva ordít a vadon fia,
csattog az ostor,
kelletlen kitátja pofáját,
s míg gazdája öklét bedugja,
álmodik…
állkapcsa még erős,
fogai pengék…
fájdalmas nyüszítés,
riadt sikolyok,
a bosszú véres íze…
újabb csattanás,
a porondon találja magát,
mancsát emeli,
lecsapna már…
de izmai gyengék,
fáradtan legyint csak,
marad
az idomár kivénhedt
játékszere…
Legutóbbi módosítás: 2009.01.07. @ 22:05 :: Fecske Panna