Fecske Panna : Homeless karácsony

Nyomtatás

Bőrt nyúzó hideg,

rideg falak között,

reszkető kezekkel

gyújt tüzet,

nedves gallyakba

alig harap a láng,

keserű füst

marja a szemet,

gyomrát az éhség,

boldog idők

emlék morzsáin él,

s némi alamizsnán,

ha akad,

kukák tetején néhány

kenyérfalat,

jó a penészes is,

kis húsos csirkecsont,

beveszi

a homless-gyomor,

az éhség kínosabb,

mint a nyomor,

ha más nem jut,

mocskos táskából

előbuggyan pár

szikkadt kifli,

párizsi,

majd fél kiló,

egész lakoma,

a mínuszok között

boldog karácsonyi

vacsora,

valamikor ember volt,

most ócska,

kivetett rongydarab,

rajta az utca mocska,

hajdan asszonyszemek

akadtak meg rajta,

most elfordul mind,

kinek elébe áll,

ki tudja már,

mikor pillantott utószor

emberi szemre,

falhoz tapadva jár,

meglapulva,

mint csövekben

a patkány…

Isten gúnyos

metamorfózisa.