Homlokodról lekoptak
a csillagok,
már nem hallom a dalt,
hiába suttogsz nyakamba,
ölelésed,
mint a kávé az asztalon,
keserű, hideg,
bennem látod
hazug titkaid,
vetítővásznad vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.09. @ 19:30 :: Fecske Panna