Fecske Panna : Vallomás tétel

Nyomtatás

Aznap láttam meg,

ott a parkolóban,

kívánatos volt

a falatnyi

topban,

hetyke melle

fel s alá ringott,

megszólítottam,

elsőre meg se hallott,

csak mikor

mögé léptem,

akkor felsikoltott,

mosolyogtam,

láttam,

viszolygott,

gyorsan körbe néztem,

de késő volt már,

mi voltunk csak

ketten,

nem látta hát

senki,

ahogy leütöttem,

ott az erdőszélen

aztán

kirángattam

szépen,

kétszer is megkarmolt,

míg ruháját téptem

le róla,

csókoltam

volna,

harapott a céda,

megütöttem

párszor,

– csak hogy elhallgasson,

s többet belém ne marjon,

mikor halt meg,

azt én nem is tudom,

bíró úr, kérem,

higgye el,

ha mondom,

nem akartam ölni,

csak, hogy elfogadjon,

azaz édes baba,

ki egy kis időre

játékszerem vala.