Éjszakád után
keser? íz marad szádban,
de végül belátod, megérted…,
cserébe a hajnal tiszta ruhába öltöztet.
Nincs több önzés,
csak könny és megértés,
hogy a vonzódás nem elég.
Nem voltál elég jó n?,
sem ember, mert
adtál a végtelenségig,
hittél, ahogy rég,
ahogy senki talán,
kilógtál a sorból…
Tán túl irgalmas
vagy nem elég izgalmas,
mert te
csak szeretni vágytál tisztán
és ?rülten,
nem kellett, mert annyira
akartad önzetlen…
Így mégis önz? lettél,
a szerelem koldusa.
Sírsz és keseregsz,
a földön hemperegsz és
toporzékolsz,
mert nem kellett a lelked,
mert magad koldulásra nevelted.
És most fázol…
látod…, nem vagy elég erre a világra,
míg szíved virága elég,
ha soha nem elég a zápor.
Emeld fel fejed,
legyél végre életképes…
Ne szeress így többé!
neveld magad magányossá
és er?ssé!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Fischer Krisztina
