,,A szenvedés oka a vágy” ZEN
Lebegek ernyedten,
a sz?k bels? térben, tompán,
mindent elengedtem.
A szomjúságot jól viselem,
könnyek nélkül merülök álomba,
ürességem lassan megszeretem.
Könnyebb így megélni,
sok rosszat egyéb rosszakra cserélni,
megtorpanni, hogy elkapjanak,
t?rni, hogy szanaszét szaggassanak.
Így megbékélni a börtönnel,
keser? alku az ördöggel.
A szenvedés oka a vágy.
Hagyom hát…
szaladjanak ki bel?lem,
vágynélküliségben szabadon,
ez fájdalomcsillapítás…
hát túladagolom.
Már nem érzek semmit.
Nem bánt MÁS…, se lelkifurdalás,
így szenderül a testem is álomba,
elfeledni készül a mesét.
Lelkem se vágyik már érinteni lelked,
megnémult…, bezárult.
Így nem hat már
a mérged.
