Elég volt
Egy szomorú őszi alkonyon,
csönd, és madár sem szól,
egy árnyék ül a balkonon,
s magában imigyen dalol:
Születtem, azt hiszem hiába,
az élet elszállt, mint a pinty,
hatásom nem volt a világra,
s több ötletem mára nincs.
Késő már kezdeni elölről,
nem töröm magam tovább,
e pár gondolat lassan felőrölés
nincsen bennem semmi vágy.
Éltem, egyedül éltem az életem,
sokszor önzőn és bután,
bennem sosem volt félelem,
döbbentem rá ma délután.
S rögvest félni kezdtem,
új érzés hasított belém,
az élet véges, elfeledtem,
sötét gondolat szállt felém.
Vessünk végét e csodának,
nem kívántam én része lenni,
ha valakit bántottam, bocsánat,
nem kell engem komolyan venni.
Végre valamit önként vállalok,
higgy nekem, boldogan teszem,
Engem itt többé ne várjatok,
ígéretemet komolyan veszem.
Küzdöttem magammal szemben,
vesztes és győztes is én vagyok,
ember, ki olvasod e versem,
ne sírj, ha egyszer mégis meghalok.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.09. @ 11:00 :: George Tumpeck
