Giovanni Boccaccio Dekameronja a XIV. században játszódik Toscanában. Az író a könyv elején felvázolja a válságos id?ket, komoly hangnemben ecseteli a pestis pusztítását, amely nem kímélt sem gazdagot, sem szegényt. A m? születésének idejében még nem lehetett tudni, hogy a járvány vajon egész Európát kiirtja-e, így akkoriban minden kilátástalannak t?nt. Mégis, Boccaccio a sokkoló beszámoló után teljesen más hangnemben folytatja m?vét, a könyv ezután az életr?l, leginkább az örömr?l és a nevetésr?l szól.
A történet f?szerepl?i a népességet tizedel? pestis el?l egy birtokra menekülnek, ahol mesékkel szórakoztatják magukat és egymást. A tíz f?szerepl? táncol, mulatozik és énekel a birtokon, majd mind a tízen történeteket mesélnek, ezekb?l a novellákból rakódik össze a Dekameron. A történetek között vannak tragédiák és félelmetes kísértethistóriák is, de a többség vidám, élettel teli, a legemlékezetesebbek persze az erotikusak.
Johnatan Jones szerint a Dekameron sokkal nyersebb, mint a kortárs író, Chaucer (Canterbury mesék) írásai, és sokkal átfogóbb képet ad arról, hogyan viselkednek az emberek krízis idején. „Az író nem mutat keresztény megbánást az erkölcstelen vidámságért, és a karaktereket sem gyötri b?ntudat, pedig fest?k, keresked?k, apácák és papok adják át magukat a testiségnek” – írja Jones m?vészeti blogjában.
És tényleg. Ha belekukkantunk a könyvbe, az egyik mesében arról olvashatunk, hogy az apácaf?nökn? rajtakapja az egyik n?vért, amint az a szeret?jével csinálja, ám a siet?s ítélkezés közben a f?nökn? nem veszi észre, hogy az apácák fejfed?je helyett maga is szeret?jének alsónadrágját húzta a fejére. A történet vége, hogy mindkét apáca megtartja a szeret?jét, amelyik n?vérnek pedig nincs kedvese, annak az író humorosan azt ajánlja, az illet? foglalatoskodjon magával saját tudása szerint. Egy másik mesében az egyik férfi meggy?zi a másikat, hogy az terhes. A „teherben maradt” férfi a feleségét hibáztatja, merthogy „az asszony mindig felül szeret lenni”. A terhes férfi pénzt ad a barátjának, hogy szervezze meg az abortuszt, de végül az összeget kettesben nagy lakomára költik.
„Na és mindennek mi köze a gazdasági válsághoz?” – teszi fel a kérdést Jones. „Boccaccio tudatosan helyezi a mesemondó-maratont a fekete halál idejére, miközben egyetlen novella sem utal a pestisre. A mesék úgy egészében az életr?l, a túlélésr?l, szimpla emberi cselekedetekr?l szólnak, ahogy újranépesítjük a földet. Európa elvesztette az embereit, de újak születnek majd.”
Boccaccio tudta, hogy a szexuális erkölcs szabadosabb nehéz id?kben, az emberek egymáshoz fordulnak vigaszért, és a történetek nagyon jól tükrözik ezt. A könyv mondandója, hogy semmi sem veheti el az életkedvünket, az emberek képesek eredményes, kreatív és boldog életre a legszörny?bb id?kben is, és ebb?l mindenki csak er?t meríthet. Ha az olvasás mégsem elég vonzó, akkor csapjuk le bátran a m?vet, és forduljunk kedvesünkhöz vigaszért, vagy aki akar, foglalatoskodjon saját magával a legjobb tudása szerint.
Forrás: hvg.hu – Krisztina O’Brien
http://mek.niif.hu/00300/00334/html/index.htm
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
