(vakító sirályok lebegnek
vijjog a csend a tenger felett
fehér lágy test lebegésük
zuhanásuk szemétbe hal)
az utcákon hajnalt szirénázik a fény
most
id?m agyamban eltemetett rengeteg
nagy szavak a történelem hordaléka
fejem felett. most állok a sárga föld alatt
alattam pokoltalan üreg felettem
mennytelen ég – megrágtam én ezt
ezerszer
ezer év alatt.
markomban porlad a kardmarkolat
lándzsa hegye nyomja oldalam
nyergem alól lovam is kihalt
harcba indultam sehova nem értem
arcom lelkem elveszett sebes a térdem
bukott angyal mérgezett éden
a metró átdübörög az állomáson
akkor
térdig gázoltam a sebes patakban
békülve bólogató f?zfaágak alól
vízben tükröz?d? szemed simogatott
kirángattak karjaid közül
hiába álmodott aranykort ölünk
akkor
ült a császár arany sárkányok között
boldog lesz mikor ölünk
arany palástján vörös a t?z
szemében égett vad harag
száján üvöltött a múlt
seregbe csatába halálba
cseng? bongott korong gongott
fehér lenben lánytest reszket
a császárné zokog fekete selyemben
a kirakatokban ezer képerny? villog
most
halott szemem
üregébe dermed
mégis látom
el?ttem
mögöttem
indigós halálom
balra
jobbra
társam ezer
mozdulatlan
arctalan
lélektelen
eke mell?l
nyoszolyából
bölcs?t?l és koporsótól
vérbe kiáltott katonák
(ezer év ezer
egy élet egy
ezer seb ezer
egy halál egy)
Hiába
Régen széthullott már a birodalom
S hányszor azóta…
(t?zben égett sár
talpam alatt vér
szívem alig ver
ez a világ szar
özönvíz betakar
szétfolyik az álom
az id?jós ólom
már semmi nem zavar)
Legutóbbi módosítás: 2009.01.03. @ 19:03 :: Juhász M. Lajos
