igen
perzsel? napban fakóra száradó napra-
forgók táblái közt vén betoncsík vánszorog
még talpam alatt, ég az út, ég az út, megyek
és tudom / emlék lesz ebb?l egyszer,
emlék lesz ebb?l egyszer még,
mint bel?led
igen
refr.: Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen*
igen
valahol délen pára száll a szomjas égre,
lusta folyó kanyarog, olvad, g?zölög régen
a foltozott aszfalt ócska cip?m talpa alatt
fogy az út, az élet / szép az este, ha megélem,
szép az este, ha megélem még,
de nélküled
igen
ó igen!
vibrál a fény az út végén remeg délibáb,
mellettem h?t?rácsok és abroncsok robbannak
sebesen, gitárhúr testem remeg cigarettám ég, kapar,
keser? akkordok sírnak halkan / félek, egyedül marad
félek, egyedül egyedül marad a hang,
amit pendítettél
ó igen!
refr.: Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen
igen, igen
a vaksi égre nézek, üres kék és vakító nap,
por száll szemembe tört fény. útmenti kocsma-
asztal oázis forró fényben, korsóban hüvös sörök
között, vadul táncolnak vigyorgó ördögök,
vadul táncolnak vigyorgó ördögök csak velem,
egyedül velem
igen, igen
ó nem
forog forog körbe körbe a beton a hang a fény
a víz az út a nap az est a tánc a bánat és remény
széttárom béna karom kitárom nyomorult életem
és táncolok körbe körbe / beleszédülök a lázas id?be
beleszédülök a lázas id?be emlék lettél
egyedül nekem
ó nem
refr.: Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen
(szóló)
* Lao-Ce: Tao Te King 37 (Weöres Sándor ford.)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Juhász M. Lajos