fotó: Lindsay Garrett
ültem a parton madarak fényesen
szálltak a víz felett arcomba vágott
röptük az égen el?ttem élt ezer
hullám fraktálokba törve életem
körbe jártam magamban a szokott kínok
labirintusán egyedül értelmetlen
morzsolgatva a napot most is lopott
emlékben hazudtam mosolyod feléltem
tartalékaim kezem vízbe ejtettem
vele a reményt fényt álmot magam
maradtam a parton a hanggal vízzel
emlékkel hiánnyal mi téged átkoz
ima helyett hála helyett hogy egyetlen
te voltál mit érdemes volt elveszítenem
