(thx)
csak a reggel rossz, na. meg az este egy kicsit,
meg az id? alatt, mi a kett? között összevérzi a napot
és éjjel, az álom? ritka madár kínoz és reménytelen,
csak folytatódik egyre benne az értelmetlen serteperte
(kösz megvagyok)
türelmetlen keresgélés kutakodás, hasztalan felemelgetése
kopott kacatoknak lusta lomoknak, halmokban, kupacokban
állnak és várnak köröttem, unom. állandó múltid? felemlegetése
vágynak, b?nöknek vagy rosszabb, hibáknak. t?zben jégben
(megégek megfagyok)
tehetem. legbelül mindenki egyedül magával ül szemben
kicsit kínosan nézi a gy?rött pizsamást vasalt fehér köpenyben
szék nyikordul, nem faggatja, ha azért jött, hagyja, hadd beszéljen
tudják jól mindketten, az egyik hazamegy, a másik kórterembe
(egyben maradok)
ahol eldugult homokórákban megállt az id?, felesleges
a kulcsot kivenni a zárból, a plafonon néma álló csillagok
a szekrényen összegy?rt szalvéta, morzsák, pohár víz,
ágy alatt úttalan cip?, hülye viccek, könnyek, mind esetleges
(vagy nem kér vagy nem adok)
de azonban és ellenben – ugye így nem kezdünk mondatot –
dolgoznak bennem monoton kényszerek, apró szúrós dolgok
kényszerítenek – egy szép arc, kedves hang és a fény,
ahogy rézsút átszakad a képeken, a háttérben zene zene
(inkább hallgatok)
reggel: felkelek, kávét f?zök és rágyújtok, este írogatok kicsit.
az id? alatt a kett? közt élek, értelmet, munkát keresek (nem találok)
és éjjel? hát persze, álmodom. hát persze, néha vadat, szépet
hadd folytatódjon egyre benne életem – valahová semerre
(kösz megvagyok)
Legutóbbi módosítás: 2009.01.03. @ 23:05 :: Juhász M. Lajos
