Végtére is sokkal inkább lennék bázeli professzor, mint Isten; de nem voltam elég bátor odáig fokozni privát egoizmusomat, hogy emiatt elmulasszam a világ megteremtését. Láthatja, áldozatot kell hoznunk, bárhol és bárhogyan éljen az ember. – Mégis, foglaltam magamnak egy kis diákszobát, szemben a Palazzo Carignanoval(amelyben Vittorio Emmanueleként jöttem a világra), akinek a munkaasztala mell?l hallgathatom az alulról, a Galleria Subalpina-ból felszüreml? csodálatos muzsikát. 25 frankot fizetek, kiszolgálással együtt, a teáról és minden bevásárlásról magam gondoskodom, szenvedek a lyukas csizmák miatt, és minden pillanatban hálát adok az égi világnak, amelyben az emberek nem voltak elég csendesek és egyszer?ek. – Mivel arra vagyok ítélve, hogy az eljövend? örökkévalóságot rossz viccekkel szórakoztassam, ezért hát irkálok-firkálok, voltaképpen teljesen kielégít? módon, nagyon szépen és nem meger?ltet?en. A posta öt lépésre van, magam dobom be a leveleket, hogy eljátsszam a grande monde nagy tárcaíróinak szerepét.
Én vagyok Prado, Prado apja is vagyok, s?t kimerem jelenteni, hogy Lesseps is vagyok. Új fogalmat akartam megismertetni a szeretett párizsiakkal – a tisztességes b?nöz? fogalmát.
„Ami kellemetlen, és ami próbára teszi szerénységemet, hogy tulajdonképp minden név én vagyok a történelemben; ugyanez a helyzet a gyermekekkel, akiket világra hoztam, úgyhogy némi gyanakvással fontolgatom magamban, hogy vajon mindazok, akik „Isten Országába” jutnak, egyúttal nem Istent?l származnak-e. Idén ?sszel, a lehet? leghiányosabb öltözetben, kétszer voltam jelen a saját temetésemen, el?ször, mint conte Robilant-nem, ez a fiam, amennyiben én Carlo Alberto vagyok, természetemen alul), de Antonelli én magam voltam. Kedves Professzor úr, ezt az építményt látnia kell; mivel én egyáltalán nem bírok tapasztalattal azon teremtményeket illet?en, amelyeket megalkotok, ezért joga van bármiféle kritikához, amiért hálás vagyok, de nem ígérhetem, hogy hasznot is húzok bel?lük. Mi m?vészek taníthatatlanok vagyunk. – Ma megnéztem az operettemet, zseniálisan-móros, és ez alkalommal azt is örömmel konstatáltam, hogy most Moszkva, akárcsak Róma, igazán grandiózus. Láthatja, a tájak tekintetében sem vonható kétségbe a tehetségem. – Gondolja csak meg, mi szépen-szépen elbeszélgettünk egymással, Torino nincs messze, nagyon súlyos hivatásbeli kötelezettségek sem nehezednek ránk, és egy üveg veltelinit is beszereznénk. Hiányos öltözködés feltétele az illend? megjelenésnek.
Szívb?l jöv? szeretettel.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.25. @ 11:16 :: Kerekes Tamás afterman
