a zsibói bölény szorong
Wesselényi Miklós: Útinapló
1821-1822
Ad Librum Kiadó
„
Párizs este igazán tündérvároshoz hasonló, s els? látásra meglep? és elvakító. A remek világítás, az ízléses fényes boltok, a széles, szabad utcák két oldalán meseszer?, ragyogó látványt nyújtanak. L’Hotel des Princes-be szállottunk meg. Széchenyi nagyon szép lakosztályban, én egy kis szobácskában. Mindjárt útiruháinkban a Palais Royalba menénk. Itt az els? pillantás a velencei Márkus-térre emlékeztet, de több fénnyel, ízléssel és élettel. A legnemesebb szellemi termékekt?l s a legszükségesebb használati cikkekt?l, a leghiúbb élvek s a legkeresettebb divatárukig minden található itt. Tudományos egyletek, olvasótermek, kávéházak, melyekben kizárólag politizálnak, játékbarlangok, kéteshír? korcsmák, a legel?kel?bb emberek s a legaljasabb cs?cselék rikító ellentétben vannak itt együtt
„Ma D’Auvergne-el (Széchenyi Haushofmeister-jével)
dissertálék nagyon hosszan politikáról. Egy szakács szájából következ?-
ket kelle hallanom: csak is a gazdaság felvirágoztatásában
s a földmíves osztály el?nybe részesítésében van az állam
igaz ereje. Ott, hol az ipar a manufactura s a kereskedelem az
agricultura rovására emelkednek s ez a társadalmi osztály (a
földmíves) amaz (a keresked?) alatt áll, tönkre megy a nemzet
igaz cselekv? ereje. Az oly ország, mely existenciájának táplálékát
nem belsejéb?l, hanem idegenb?l veszi, nem independens
többé, más natioktól függ s így létele bizonytalan, Róma is csak
addig volt igazán nagy, a míg konzuljait is az eke mell?l hívta védelmére.
Bécs 300.000 kardforgató polgárt tud el?állítani s 3000
munka által er?ssé vált izmus falusi ember az egész halom susztert
és szabót szét tudná kergetni. Róma óriási nagy volt és saját
súlya alatt omlott össze, mert voltak jó törvényei naggyá lenni, de
nem nagynak maradni. Anglia is, kultúrában és nagyságban tán
már igen magasra hágott, de törvényhozói elég bölcsek valának
neki oly törvényeket adni, melyek nemcsak er?teljesen növekv?
ifjúságához, de hatalmas férfikorához is mérten elegend?k valának.
Az Ã?Âo szemében – úgymond – legméltóbb existencia az önérzet
által megédesített bírása és jó felhasználása, egy saját munkával,
becsületesen megszerzett vagyonnak, azért is nem cserélné
fel sorsát egyikkel sem azon nagyméltóságú fecsérl?kével, kik
nagyobb részt, egy érdem nélkül kapott vagyont gondtalanul
elprédálnak. Ez az ember szakács és K. herceg szolgálatában volt.
Ott, hol a rangsorozat nem pénz s nem egy nehány rongyos kutyab?r
szerint megy, a moralis világban, d’Auvergne bizonyára
inkább a herceg és K. még kuptájának is igen rossz lenne.”
Meghökkent?en erényes lélek és útirajz e vékony kötet, ami a „zsibói bölény” (Wesselényi Miklós tollából fakad, dejszen panaszkodik is a testi erejér?l közismert szerz?, hogy el vagyon hízva nagyon. A vékony füzet minden oldalán átragyog az édesanyjához való feltétlen ragaszkodás. Keretét a kötetnek Széchenyivel való, sokszor ellentmondásos viszonya fogja egybe. A feltétlen odaadás váltakozik fenntartásokkal. Széchenyit nagyformátumú férfinak mondja, de nem hallgatja el, hogy a bortól estvére néha összeakad a lába a mi Stefinknek. Az útirajz írója sokszor szorong. Fél az erdélyi közvélekedést?l, amely úgy fogja fel barátságukat, mint egy gazdag nagyúr kegyét egy szegény ördöggel szemben.
A sokszor megváltoztatott útiterv szerint nemcsak Párizst és Londont látogatták volna meg, hanem az USA-t is. Ez azonban elmaradt.
Wesselényit nemcsak a lovak és lovardák, egy-egy kanca marja érdekli, de élénken részt vesz a kártyában és vadászatokon is, s hajlamait a szépnem iránt sem titkolja. Számomra a legérdekesebb, amit az európaiságról vall Goethe és Schiller kapcsán.
Kerekes Tamás
Legutóbbi módosítás: 2009.01.18. @ 11:29 :: Kerekes Tamás afterman
