Ahogy talpamról lefejtem
az utcát, nyugodt vagyok
és ez nem kevés!
Idebenn mosatlan edények
otthonszaga ötvöz?dik
a csendben felejtett
ruhák lélegzetével,
ha a menekülés megpihen.
Pereg valami a falakban,
ami alattam van, az biztos,
titkos – legalábbis most –
hogy mikortól változik,
de addig a félbarna
is elég szeretnivaló,
velünk most jó a világ,
merünk mosolyogni,
hisz ki lát,
er?s falak takarnak!
