Volt egy mesém – kékszem?
de kivitték a szeméttelepre rég,
azóta ég és fújja a felh?ket feketére…
Azt a történetet csak úgy lehetne
belegyömöszölni a sorokba,
mint kukába a szaros pelenkát!
Káros, de én inkább nyelek,
mint város a göngyölt füsttömeget
(öngyulladásos eset)
esetleg fegyelmezetten
formálódik, mint én.
Mit ér az ösztönös beszédkészség,
ha a véres ágynem?,
a megalázó szavak
és a koppanás
úgy parázslik a hulladékhegy alatt,
hogy belülr?l harapja szét
a halmot?
Mit akartok?
Látni?
Én is szeretnék mutatni,
de bármi könnyebb annál…
