KKovácsKároly : Falfirkám

Köszönöm, hogy itt jártál,

köszönöm, hogy itt vártál.

Köszönöm, hogy itt jártál,

köszönöm, hogy itt vártál.

Köszönöm, hogy nevettél,

majdnem engem szerettél.

 

Már én is régen, itt állok,

már én is régen itt várok.

Szeretném, ha szeretnél,

akár meg is ehetnél.

 

De száz év elmúlt, jaj de kár,

meg nem lelhetlek, soha már.

Álom lényed, réges-régen messze szállt,

Jaj lelkemnek! Száz évet még, m’ért nem várt?

 

Bocsánat, de ezt most nem hozom le…

Legutóbbi módosítás: 2009.01.02. @ 18:55 :: KKovácsKároly
Szerző KKovácsKároly 29 Írás
A valódi nevem Kovács Károly, bár gondolkodtam azon, talán valami feltűnőbb név menőbb lenne de... Egy majdnem épkézláb ötletem volt, ami a két regénykém szereplőinek nevéből;Ginseng Titusz lett volna, csakhogy a nevetéstől nem tudtam leírni, hát maradtam a réginél. Olyasminek, hogy hol lakom, és hogy ennyi, meg ennyi éves vagyok, azt hiszem semmi jelentősége. Talán úgy jellemezhetném magam, hogy egymástól jó messze lévő két énem próbál betűkkel zsonglőrködni e helyen, bár időnként összetalálkoznak, de mégis... A gondolatot a forma fölé helyező, és a bolondozós betűvető írásai találhatók itt türelmes embereknek.