Köszönöm, hogy itt jártál,
köszönöm, hogy itt vártál.
Köszönöm, hogy itt jártál,
köszönöm, hogy itt vártál.
Köszönöm, hogy nevettél,
majdnem engem szerettél.
Már én is régen, itt állok,
már én is régen itt várok.
Szeretném, ha szeretnél,
akár meg is ehetnél.
De száz év elmúlt, jaj de kár,
meg nem lelhetlek, soha már.
Álom lényed, réges-régen messze szállt,
Jaj lelkemnek! Száz évet még, m’ért nem várt?
Bocsánat, de ezt most nem hozom le…
Legutóbbi módosítás: 2009.01.02. @ 18:55 :: KKovácsKároly