Hol vagy most?
Mikor az éj meredélyén
rámtalálnak a hulló csillagok
És kegyetlen fényükkel
Szétszakítják lelkem véd?burkát.
Hol lehetsz most,
Mikor magánypók hálójába
Tévedt szivárványpillangó lelkem
Érted kiáltott,
S megmenthetett volna
Egy mozdulatod
Merre jársz most,
Mikor agyam útveszt?it kutatják
Gyilkos valóságdémonok
Hogy rideg nemlehet-méreggel
Kiirtsák diderg? tündérlényedet.
El?bb mennybe, aztán
Pokolra szálltam
Megmártóztam örömben,
S csontig hasító fájdalomban,
Hitetlen hittel rádtaláltam.
Elfordított arcod látni nem akartam!
Másra néz? szemed, nem figyeltem!
Dalaim süket füledbe dúdoltam!
Megtagadott Istenhez,
Csodáért imádkoztam!
Véráztatta áldozati kövön
Lelkem porrá zúztam!
A sátánnak életem-felajánlottam!
De mindenikt?l becsapatva kérdem:
HOL VAGY MOST,
Mikor már a remény is
Oly rútul elhagyott
És régen nem ragyognak rám
Bátorító csillagok.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.17. @ 13:22 :: Kováts Péter
