Kováts Péter : Madártetem a porban

Kimondott szavaink súlya lekünk tükre

Madártetem a porban.         

Döglött madár mondod,          

S hajlok rá, – úgy is gondolod.

S nem érted a különbséget,

ahogy, halkan, szomorúan mondom:

barátom . Ez a madár halott.

 

Ha tenyeredbe veszed

apró törékeny testét,

nem látod-e, hogy még

holtában is mily szép ?

 

Nem érzed át mily csodák

történtek meg addig

míg tojásából kikelve

repülni kezdett e tollpihe?

 

Hogy puszta létezése

szárnyalása, éneklése

mennyi örömöt lophatott

a földhözragadt szürke létbe.

 

S mennyire hiányzik majd,

hogy vele halt meg egy dallam

mit ? dalolt fenn a magasban,

s a szárnyaló szabadságból

meghalt vele egy kis darab

melynek szépségét megmutatni

fenn a magasban ? tudta csak.

 

Döglött madár . – mondod,

pedig barátom tévedsz !

e kis csoda, ez a madár,

                      Halott !

Legutóbbi módosítás: 2009.01.10. @ 19:43 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 70 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.