Vérben vöröslő sötét ég alja
Éjszaka öléből új napot ígér,
Merész derengés serkenti a hajnalt,
Gyötrő félelem az éjjel mállik szét.
Álmosan őrködő kertek csendjében,
Míg pihegő lomb közt hangtalanul jár,
Éji mámort űzni csillogó harmat
Virágszirmokon kéjitalt kínál.
Sápadt ég ölében
Fénysugarak közt felizzik a nap,
Álomból kelő kába lét
A fénytől új értelmet kap.
Faágak közül rigó füttye röppen,
Bokor mélyén ébred a csalogány,
Jó napot dédelget lelkében az ember,
Hittel, hogy mától jobb lesz a világ!
Legutóbbi módosítás: 2009.01.15. @ 18:03 :: M.Simon Katalin