Óda az érett szépséghez
Óh, Istenek, mily nagyon szépek!
El?ttem ringanak, bármerre lépek.
Gömbjei úgy vonzzák a szemet,
Vágyam tárgyát elérnem nem lehet.
Finom b?rét kéjesen szemlélve
apró ráncait nem vennéd észre.
Már nem hamvas, de olyan érett:
ízét már-már a szádban érzed.
Vágyom a húsát, vágyom az ízét,
Kézbe kaphatni gyönyör? gömbjét!
De hopp, kiszakad a hölgy szatyra:
S ölembe hullik:
vágyott
barackja.
