Hogyha a gyertyák
porig égnek,
hamvaikért mondd, ki nyúl?
Ki ad esélyt
a szikrázó fénynek,
ha már végleg alkonyul?
Ki fogja újra
szívdobogva,
s álmodja újból a fényeket?
Ki lesz, ki mindent
félredobva
szívéhez húzza a két kezed?
Ki lesz, ki boldog,
ha j? az alkony,
s átölel félt?n a pamlagon?
Ki lesz, ki minden
ébredésnél
csókjával szánt majd az ajkadon?
…
Hogyha a gyertyák
porig égnek,
álmodjunk újabb fényeket.
Megérint majd egy
parázsló szikra…
s hisszük, hogy újra szép lehet.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.07. @ 17:29 :: Mentovics Éva
