Kezed ád, és elvesz, Uram…*
Céltalan órák. Elképzelés nincs,
Csak gondolataimban vágyhatom öledre.
Ülök melletted, kezem tétlen csöndben.
Magam bensőjét teszem kezedbe,
Kezed ád, és elvesz…
Uram… lesz, ahogy lesz.
Gondolataink vadul szeretkeznek,
Előttünk járnak. Testünk megkésve…
Érzéseink velünk élnek, tévedve,
Hogy érezni egyformán kéne…
Kezed ád, vagy elvesz…
Uram… lesz, ahogy lesz.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.22. @ 07:48 :: Nagyajtai Kovács Zsolt