magában való verstörténet
Úgy kezd?dött,
hogy odaléptél a szikla szélihez,
és el?re sajnáltad,
ami velem lesz.
Már akkor tudtam,
elég akkor sajnálkozni,
mikor a másikért tenni nem tudunk,
vagy magunkon:
amiért nem akarunk.
Az ember annyi mindenfélét akar pedig.
Segíteni ismeretlenen,
akir?l sose tudjuk meg,
rajta kellett-e,
s megköszönné vajon,
ha kizökkentjük panaszából.
Mert jól megvagyunk bajunkkal:
kiegyenesíti utunk,
van mihez viszonyítani mindazt,
amit nem kívánnánk másnak,
meg valakinek viselnie kell,
mi nem kereszt,
nem görgetni k?,
de b?rünkbe öltözött,
olyannyira mi vagyunk,
hogy már alig akad abból a másikból,
aki nélküle lehetnénk.
Amikor odaléptél,
hogy rajtam sajnálkozz,
képen törültelek.
Minden más magyarázkodás.
Ne cinkosom:
legyél a barátom!
Legutóbbi módosítás: 2009.01.03. @ 22:29 :: Petz György
