barlangi vers Adynak
Amikor túl vagyunk már
nappalokon és éjszakákon,
amikor nincsen, amit
testtel egymásnak elmondhatnánk;
a barlangból el?jön
akkor az asszony, aki társam,
akit én nem ismerek.
Sosem tudott mondataival
olyan zenékkel szólít,
hogy nem bírok nem menni vele.
És akkor már mindegy, ha
otthonszülés vagy világválság,
mert táncol az asszonyom,
és én, a teremtés csodája,
?t csodálom, hogy hagyja,
csillagtalan és istentelen.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.25. @ 16:26 :: Petz György