A csengetty?sfiú túl szép; hát ez nem az.
Kivittem a szemetet –
tulajdonképp mi együtt
addig jártunk, mentünk, míg
elértünk a kapuig,
ahol várnunk kelletett,
nekem és a szemétnek,
mivel szerda esténként
együtt járunk, ? meg én.
Tud már róla mindenki:
feleségem volt els?,
utána a gyerekek,
tudja mind, ha szerda j? –
kiviszem a szemetet.
H?séges típus vagyok,
mindig azt a szemetet
viszem ki, ha nagyon kell,
mi látszatra ugyanaz,
pedig nem, bár szemetes
edénye változatlan;
benseje az mindig más,
ígyen örök: a forma.
Formájának kukát nyit
kezem, és zsupsz a zacskó,
drága szemét, suhanás,
kukának mélyén landol.
Kapunyitás, kihúzás,
megvárja a hajnalt,
amikor a kukások
jó közös sorsot adnak.
Én meg – szégyen – vödrömmel,
hogy befelé tartanék,
gondolok a h?ségre,
bens?re és formára;
szemét módon bejövék.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.23. @ 16:31 :: Petz György