Tegnap, ma, és
Tegnap
Égre fölnéztem,
fák tetejére
és odaföntr?l
golyó esett.
Nem egy, de száz is,
mintha akárki
l?dözne onnan
és célba vett.
Kapucni fejre,
védelem teljes,
nem lehet engem
levadászni.
Aztán fordultam,
lefelé néztem,
meg ne tapossam
árnyékomat.
Siettem haza,
úgy, hogy ne csússzak,
össze ne törjem
csontjaimat.
Ma
Ma láttam a
legsarasabb
galambot.
Ily laposat
én még sose
láttam.
Az egész, a-
kár a szárny,
amelyb?l.
Szárnyalás
hiányzik:
lélek útja.
Nem is madár
az már: viasz-
pergamen,
Kezem nézem
éppen, e kép-
nek megfelel,
Színtelen és
szinte föld-
szín? kezem
Lehajolok,
félre, életet
teszek.
És
Ég felé tart
minden állat
és az ember
onnan jött.
Föld felé megy
minden ember
ki állatot
megel?z
Legutóbbi módosítás: 2009.01.15. @ 16:41 :: Petz György