Ha tudnám, hogy mi visz távol,
és mi hoz közel;
ha érteném, mitől hull a hó;
ha sejteném hova tűnik el
egy legördülő könnycsepp,
talán nem sírnék sosem…
Hazug szavakat simogattam,
öleltem álmomban hideg telet.
Homokot szórtam homokra,
gyönyörködve imádtam
halomra gyűjtött üvegcserepet
ám megkarcolta arcomat,
éle lelkemet sebezte:
kopott követ találtam,
tenyeremben tartva átmelegített:
újra hiszek a csodákban!
2005.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Ruder Jana