Némán esengett
gyámoltalan csókom,
bár fösvény ölelésed
elkápráztatott,
langy nyálad ízét
számban morzsolom,
kétségben, konokul,
mindig ugyanott.
Megszólaltál bennem,
dalod újra bűvöl,
buzogsz makacs véremben,
ostoba lelkem melléd ül,
megérint a végtelen…
Legutóbbi módosítás: 2009.01.09. @ 16:51 :: Serfőző Attila
