Magány, vagy üresség?
Kissé magam trónfosztását érzem
gúnyos hozzámállásom
a magabiztosság leplébe bújtatom
fújtatok a harcot még el sem kezdtem
már fejemet vesztettem.
Vagy csak egy csatát?
permanens magány,
vagy konstans üresség
De az isten áldja meg az istent!
Hogyan lehet, hogy ennyire…
Bár egyáltalán mennyire?
Miért is t?nik érthetetlennek
amikor teljesen egyértelm?,
hogy az értelem
az értés
is csak egy
érzés.
Mint minden.
Hol kezd?dik a létezés maga?
Ha valaki érzékelés nélkül születik
akkor az vajon
hogyan éli meg
saját létezését?
Ahogy egy született vaknak
nem hiányzik a szín….
Nem a létezés
határozza meg
magát a létezés tudatát,
hanem a tudat
határozza meg
önmagad létezésének
valósságát,
hatásfokát.
Hogy elég-e?
Vagy elégsz te is
mint mindenki aki
hisz a pokolba
és rosszat cselekszik.
Meglehet a halál pillanatában
a pupilla utolsó
elernyedésében
a végtelen semmi helyett
azt kapod amiben a tudatod
megfeszült. Végtelenítve
ezzel a hited valóságát
megteremtve magadnak saját istened
így mindenki azt kapja
amit megérdemel. Amiért harcolt.
S a szkeptikusok meg
nyugodtan semmisüljenek meg.
Nekem az nem megy…
Magány vagy üresség?
Akinek van istene soha nincs egyedül
aki keresi az istent soha
nem lehet üres
Csak az isten érezhetné
ezt a két reménytelen dolgot
de ? meg nem hibázik,
akkor meg minek…
Legutóbbi módosítás: 2009.01.14. @ 00:35 :: Szendrői Csaba