Sámánok dobjaira kelsz,
álmokat bontasz könnyeidből,
magad alá simítod életed.
Teleket alszol át,
lelked csupasz lombok közt úszik,
s ha fáradtan térdre rogysz egy lépcsőn,
hallgatag utcák ezüst lámpafényei
hű társként ülnek árnyéktested mellé.
Ujjaid évek óta ugyanazt a dalt kopogják
a fagyott aszfalt névtelen köveinek,
tadamm dadam- tadamm dadam
soha nem vagy egyedül,
zsebedben múlt nyarak illatait rejted,
rohanó esték csöndjéből
lelkeket lopsz retinád mélyébe.
Gombostűre szúrod kérész-emlékeidet,
fénnyé morzsolod két tenyered közt
a sötétbe hajló eget.
Még lélegzel, ki-be, ki-be,
de szívedben a csillaghullások
mély barázdákat szakítottak fel,
s egy lyuk tátong most ordító-éhesen,
tadamm dadam- tadamm dadam
Flamingókat álmodsz a hajnal vásznára,
de már vak hollók kőröznek feletted,
rád omlik a havas reggel,
rongyokba bábozod tested.
A szél üvöltve kondít bele a világba,
szádra fagy utolsó imád csendje,
álombahalsz sámánok dobjaira,
ta-damm da-dam- ta-dam.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Szilágyi Hajni - Lumen
