*
Elkéstünk…
késett a vonatunk.
Behozhatatlanul
lemaradtunk.
Noha berregtek itt-ott
hangos vekkerek,
szirénáztak a riasztók,
kongatták a vészharangot,
hosszúra nyúlt álmunkból,
nem ráztak fel…
eltévelyedésünkből
zord valóság lett.
Az állomás romokban,
a szemafor nem jelez.
Idegenek érkeznek,
felszedik a síneket,
a végeláthatatlan
sínpárok eltűnnek.
Itt maradtunk…
Késett a vonatunk.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.05. @ 21:00 :: Szulimán Eleonóra