Embernek öltözött
csizmás oszlopok fölött,
a jelzőlámpa
halvány kékre vált.
Elhűlve áll
a fagyhalál,
fehér köpenyben
lábamnál
Szökik a kín,
szivárványszín
jégmadarak szárnya
szemfedőm.
Elismerőn
kitárja karját,
mosolyog rám
a teremtőm.
Könnyű vagyok,
nagy tűz lobog,
rég repedt gitárom
lóg nyakamban.
Kopott kalap
repül elém,
nyomjuk a bluest
Hendrix meg én.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.22. @ 08:10 :: Takács Dezső