Peti megunta a leveg?ben tartani a sótartót, lecsapta az asztalra, miközben azt gondolta, hogy „Gebedj meg, akkor edd sótlanul!” Majd megfogta a tányérját, hogy még maga elé húzza egy kicsit. Ám a tányér odatapadt a nedves asztalterít?höz, s ahogy er?sebben meghúzta, hirtelen megmozdult, s megint kiloccsant. Peti ujját is alaposan megégette a forró leves. Dühödten állt fel gondolatban átkokat szórva Ágotára, ám amint rongy után nyúlt, keze megállt félúton. A leforrázott ujja kék volt. Nézte a kék hüvelykujját, s érezte, hogy a szíve a torkában zakatol. Mit?l lett kék? Semmi kékkel nem dolgozott. A megmagyarázhatatlan jelenség páni félelemmel töltötte el, bár nem tudott magyarázatot adni miért épp ennyire. Ahogy kimeredt szemekkel nézte kezét, észrevette, hogy a többi ujja rozsdás. Idegességében nem mosott kezet. S hogy-hogy Ágota nem szólt érte? A következ? pillanatban elöntötte a meleg, s minden er? kiment a lábából. Már tudta, mit?l kék az ujja. Berlini kék reakció! A cianidionok kimutatása vas-ionok segítségével. A kezén lev? rozsda a levesben lev? cianidionokkal Berlini kékké alakult. Ez a büdös kurva meg akarta mérgezni… Áldotta azt a pillanatot, amikor elfelejtett kezet mosni, mert ha kezet mosott volna, akkor most már haláltusáját vívná. De most mit tegyen? Lerogyott a székre. S nem tudta mit tegyen, mit mondjon.
Ágota dühödten, de undorral kanalazta sótlan levesét. Mártírként tolta le egyenként a sótlan, undorító leveskortyokat, egyre fokozva dühét. Minden emiatt a vadállat miatt van, amelyik könyöröghetne neki, bocsánatot kérhetne, de ? még csak ügyet sem vet rá. Csak ül ott, mintha megkukult volna! Petit nem is érdekli, hogy ? mennyire szenved miatta! A fejébe kellene öntse az egész fazék levest. Amúgy forrón, ahogy van…
Peti idegei megfeszültek, mint egy felrobbant bomba, mely nem volt képes tartálya falait szétvetni. Turbóra kapcsolva jártak a gondolatai. Most mit tegyen? És miért tette? Szembesítse, hogy tudja, mit akart tenni, vagy egyszer?en hívja a rend?rséget? Házasságuk válságban volt az igaz, s olyan krízisen se mentek még át, mint az utóbbi napokban. Vagy egyszer?en etesse meg vele a levesét? De hát kiadhatta volna az útját, beadhatta volna a válópert, elköltözhetett volna, miért kellett ?t megmérgeznie? Pattanásig feszült idegei felmondták a szolgálatot. Képtelen volt rendet tartani gondolatai között. Nézte, ahogyan Ágota kanalazza a levest. Gy?lölettel. Ha az övé is meg lett volna mérgezve, eddig már a mérgezésnek valamilyen jele kellett volna mutatkozzon rajta. Tehát csak neki tett óvatlanul a tányérjába. De neki szerencséje volt. A mosatlan kezével. S ez a hidegvér? gyilkos fehérnép még végig is akarja nézni, ahogyan ? elfogyasztja a mérgezett levest, s mellette felfordul. Kéjes gyönyörrel. De ebb?l nem eszel ám! Mert én tudom, hogy mérgezett!
– Kóstold meg a levesem, valami fura íze van… – Ágota még válaszra se méltatta. Persze, megint kritizálja!
– Légy szíves kóstold meg, valami fura íze van… – ismételte meg.
– Nem látod, én is azt eszem? Semmi baja csak sótlan. Ha nem ízlik, menj anyádhoz, s egyél ott! Miféle fura íze van? Meg se kóstoltad! – döbbent rá.
Peti rájött, hogy hibázott, mímelnie kellett volna a kóstolást. Közben Ágota látta, hogy a mártírkodással nem megy semmire, vette hát a sótartót, s alaposan megsózta a levesét. Belecsapta a kanalat, hogy csak úgy fröccsent, majd a szájához emelte.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Vandra Attila
