“… baktatok az alkalom időszárnyán…”
Lábam alatt porrá váló hópehely
szürkévé szántja ragyogó tónusát
rendetlen hóbuckák síkos dombjain
baktatok az alkalom időszárnyán
a tiszta metafora fehér habján
csikorog a hó.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.09. @ 18:26 :: Z. Farkas Erzsébet