H.Pulai Éva : Micsoda alak – Mizantróp

Nyomtatás

Micsoda alak, gondolom magamban, s?r? cikkei olvastán. Karrierjének titka az, hogy senki sem vitázna vele, valahogy rangon aluli belekötni ebbe a fennhéjázó, egyébként félig informált, de a tájékozottságát minduntalan villogtató zsurnalisztába.. Amíg csupán színikritikákat írt, voltak er?s vetélytársai. Els?nek Molnár Gál Péter, akivel nem is lehetett versenyre kelni. Aztán még a régi id?ben Mészáros Tamás is kiállt a pástra, szürkébb volt, de egyszersmind megbízhatóbb a társainál.

.

A mi emberünk azonban egyedül maradt a páston. A színházi kultúra eljelentéktelenedése megtalálta a foltját a homályos tükörben. Számos évtized múltán persze kipallérozódik akárki akarnok. Az esetek egy részében még igaza is van. Keresztes háborút folytatott például az új Nemzeti Színház építése ellenében, s ez becsületére vált. Miért, hogy olvasóként folytonos gyanúperrel éltem: milyen érdek motiválta, hogy az igazat képviselje?

.

Els? vitánk a hatvanas évekbe nyúlik vissza. Peter Brook társulata látogatott Magyarországra. Rajongtam a Lear királyért, leborultam a Szentivánéji álom akrobatikus felfogása el?tt. Óvtam azonban a magyar színházat attól, hogy beálljon a másolók közé. A Nyugatot nem lehet kiskanállal importálni, gondoltam, s ezt megírtam.

.

A mi emberünk azonban, mint a Szentivánéji álomban a vadszamárrá varázsolt mesterember, újjászületett modernistaként. A kommersz színház ellenfele lett. Minden stúdió-termék el?re valóbb volt neki, mint egy mesterien eljátszott komédia. Engem egyébként sohasem bántott. Mell?zött, elhallgatott. Másfélszáz darabot fordítottam különböz? nyelvekb?l magyarra. Ha ezekr?l a darabokról a mi emberünk kritikát írt, úgy rémlett, mintha Arthur Miller, Bertolt Brecht, Tennessee Williams magyarul írta a m?veit, mert az ? kritikáiban ezeknek a daraboknak nem volt fordítója. A nem általam fordított daraboknak ügyes, takaros fordításai születtek, mind említésre kerültek nála, bizonnyal fogcsikorgatva, hiszen, úgy rémlett, mindezt ? is elvégezhette volna, ha éppen ráér.

.

A mi emberünk Budapest alsóvárosból mostanság a világszínházakat járja, legutóbb a bécsi Burgtheaterb?l tudósított egyetlen mondatban, jelent?ségteljesen. Csak annyit jelzett, hogy az bizony különb el?adás volt mindama pocsék produkcióknál, amelyet hazánkban volt szerencséje látni.

.

Ez a bizalmas viszony a Burgtheaterrel alighanem a német nyelv alapos ismeretén nyugszik. Ezt a s?r? német színházjárással könny? elsajátítani. Ahogyan az angolt is Peter Brook s?r? dicséretével. Nem tudhatom, milyen fels?oktatási intézményben sajátított el annyi tudást, hogy a színházi egyetemen immár taníthasson is – ott, ahol azok tanítanak, akik egyébként rendez?ként is vizsgáznak el?tte, amikor kritikusként ítél.

.

Ennek a ma egyetemi rangra emelt f?iskolának olyan tanárai voltak, mint Hubay Miklós, Gyárfás Miklós, Heged?s Géza. Vagy még korábban harcos kisúr Gyulai Pál. Most ? ül ezek helyén?

.

Gyanússá ezt a tevékenységet az tette, hogy legutóbb nekirontott Ádám Ottónak (korábban rektor-helyettes, a m?vészi doktorátus vezet? tanára), Várkonyi Zoltánnak (rektor), hogy igazából nem voltak bátrak, akkor sem, amikor megpróbálták kitolni a korlátozó a falakat. Mindez koreográfiai szimuláció volt, valójában azt tették, amit Aczél György f?-ideológiai titkár parancsolt.

.

Ez természetesen egy hamis utókor utóbátorsága. Várkonyi Zoltán már akkor kommunista volt, amikor Aczél még cionista, Várkonyi Zoltán már Hamletet játszott, amikor Aczél György a negyedik zsidó volt Pap Károly történelmi darabjában. A diktatúráknak egyébként meg a saját kreatúráik is imponáltak, megpöccentették kalapjukat a saját szalmabábúik el?tt. Hát még, ha a múltban lepecsételt m?vésszel találkoztak! Aczél legfeljebb kérelemmel fordulhatott az önálló bárósággal rendelkez? Várkonyi Zoltánhoz, vagy éppenséggel Várkonyi elébe ment a központi óhajnak, egyre megy.

.

Fordítója voltam Várkonyi Zoltán kegyéb?l Dürrenmatt: Fizikusok cím? darabjának. Minisztériumi f?osztályvezet?k, meg az akkori súgó Komlós János igencsak ellenezték a bemutatót. Várkonyi lesöpörte az intrikát. A bemutatót Bulla, Várkonyi, Darvas Iván és Tomanek Nándor játszotta. Bátorság volt-e a bemutató, vagy nem, ezt akkor se mérték így. Várkonyit elfogadta a szakma, életében kevesen dohogtak ellene.

.

Ami pedig Ádám Ottót illeti, ez a mi Burgtheaterbe tartó emberünk megfelel? gyakorisággal támadta. Emögött feltehet?en holmi személyes bosszú állhat. Holott Ádám Ottó nem akárki. Nem kétséges, hogy egy id?ben Aczél kedvelte, vagy megkedvelte Ádám Ottót. Büszkén hirdette Aczél, hogy Ádám szoktatta le a dohányzásról néhány meggy?z? szóval. Dekódolva a történetet: Aczélnak megérte a leszokás az anekdotáért. Így kell lepecsételni egy embert.

.

Ádám Ottóval hullámzó volt a viszonyom, amíg nem ismertem közelr?l. Amikor azonban egy rendez?-osztályát tanítottam drámatörténetre, ráláthattam a módszerére. Ádám a szakma mestere, ihlet? jelenléte nemzedékeket váltott meg. Alatta indult hanyatlásnak a Madách Színház? Ugyan. Talán virágzást akart mondani az emberünk. Vagy azzal az életrajzi adattal nem bírt, hogy pályáját a Madách Színház dramaturgjaként kezdte. Vajon a Madách akkor indult hanyatlásnak, amikor emberünknek kívül volt tágasabb?

.

Én is dolgozhattam Ádám Ottóval. Így neki ajánlottam fel a „Napsugár fiúk” cím? Neil Simon komédia fordítását. Pénteken küldtem el az angol szöveget. Következ? hét keddjén felhívott. Bemutató nyolc hét múltán, játssza Feleki Kamill és Balázs Samu.

.

No ez kommersz darab. Feleki és Balázs azonban nem kommerszet játszott, hanem mély, katartikus, sírnivaló komédiát.

.

Ádám Ottónak immár nincs hatalma, életm?ve azonban tanítványaiban hat. Akinek az Ádám Ottó segítségével megteremtett intézmény falai között az a szó, hogy hanyatlás vele kapcsolatban felmerül, feltehet?en nem érti, hogy ott, mint az egyszeri Örkény darabban, mindenki Ádám Ottó, a bölcs kádi, a tévedésekt?l sem mentes mester.

.

Kezdem észrevenni, hogy emberünk rituális mutatványba keveredett, s az apák megölése cím? oedipális revüben vállalt statisztaszerepet. Legutóbbi cikkeiben a volt f?iskola egyik legjobb tanárát, Szinetár Miklóst gyalázta azzal, hogy Márta István azért hívta meg Szinetárt az Új Színházba rendezni, mert igazgatói szerz?désének megújítását így próbálja biztosítani.

.

Micsoda bennfentes jólértesültség! Szinetár élvonalbeli rendez?, nemcsak az a politikai strong-man, akinek emberünk mutatja. Egyébként rémlik, hogy emberünk a TV színházi osztályán is tüsténkedett, nem szívesen hinném, hogy Szinetár ottani alelnöksége alatt különbözött össze a mesterrel.

.

A mi barátunkat egyébként Szinetár Miklós írásban rótta meg. Kétked? soraiban azt kérdezte, honnan n?tt emberünkben az opera-értés. Gyermekkora óta szerette az operát, vallotta emberünk egykoron, s egyszerre csak kritikákat írt operákról, s így felt?nt Wagner egykori színházában, Bayreuthban, vendége Mozart városának Salzburgnak, ha éppen fesztivál van, sajtóigazolványát nyilván vívót?rként forgatta. Egyszer nem hívták meg egy premierre, hosszú cikket kanyarított bel?le.

.

Mindenki bizonyos lehet afel?l, hogy emberünk egyetlen sértést megtorlatlanul nem hagy.

.

Jön a legrosszabb hír. A dolgok úgy állanak manapság, hogy emberünk a szakma legjobbja. Egyedül maradt, mindenki kifulladt mell?le. Takarosan ír, merészen ítél, húsz könyvet töltött meg eddig a véleményeivel s talán a szorgalom tette, hogy magasabb akadémiai min?sítésre nem vágyott. Jó ez így is, koronázatlan királynak nem kell korona.

.

Indulatokat különben nem vált ki bel?le, restellem is, hogy személyes sérelmeim történetére f?ztem fel idegenkedésemet a fiataloknak hízelg?, a hatalomból kisétáltakat utólag megleckéztet? figura portréját. Higgyék el, sokkal jobb annál, amilyennek ábrázoltam, olykor elismeréssel olvasom ólomvég? ostorral írott, kondenzált kulturális utalásokkal díszített cikkeit. Józanabb portréra akkor futná, ha az indulataimat kellene fékeznem. Ezúttal nincsenek indulataim. Nem érdekel. Elolvasom, de ha nem ír, nem hiányzik. S vidáman nézek böllérkése elé, hogy végleg bebizonyosodjék, nem vagyunk azonosak. Nagyon nem. Ellenség-gy?jt? körúton vagyok. A régiek közül sokan kihullottak, az újakat is csak a régiekb?l toborozhatom. Egyébként is, miért nem fogunk össze. Bayer Zsolt már a spájzban van. A mi emberünk ezerszer különb azoknál, amazoknál. De hát az emberi lélek nem így m?ködik. Ádám Ottó, vagy Szinetár, Várkonyi Zoltán, ezeket már nem illik bántani. Meg a Burgtheater magasából egy olyan szakma fölött ítélkezni, ahol teljes létbizonytalanság uralkodik. Ezenközben az igét hirdetni egyetemi magasságból a jövend? munkanélkülieknek. Nálam ez nem jön össze.

.

Emberünket egyébként Koltai Tamásnak hívják.

.

Forrás: terasz.hu