Húsz éve, 1989. február 12-én halt meg Thomas Bernhard. A Suhrkamp Kiadónál jelent meg Meine Preise [Díjaim] cím?, eddig hagyatékban maradt, bár már éltében megjelenésre szánt könyve, amely Bernhard botrányos díj-átvételeir?l is szól.
A korabeli politikai helyzettel és az irodalmi élettel való, Thomas Bernhardtól úgyszólván elvárható kritikus hangvétel? konfrontáció mellett a recenzensek szerint a Meine Preise [Díjaim] cím? kötetben a Bernhard meglep? nyíltsággal enged betekintést magánéletébe, személyes körülményeibe, nem nélkülözve a szokatlanul élesen önkritikus, önironikus megnyilvánulásokat sem.
Raimund Fellinger, a kötet szerkeszt?je, Bernhard hagyatékának gondozója és a Nemzetközi Thomas Bernhard Társaság elnöke szerint a szöveg Bernhard gyermekkorától nagyapja haláláig terjed? id?szakot felölel?, öt kötetb?l álló önéletrajzi írásainak folytatásaként és a Wittgensteins Neffe el?zményeként is olvasható: az 1963-tól 1980-ig terjed? id?szak személyes krónikája, amely még Bernhard legalaposabb biográfusai számára is tartogat újdonságokat, bár „nem szabad mindent készpénznek venni”, hiszen irodalmi szövegr?l van szó, amelyben a hatás vagy a poén kedvéért fiktív elemek vagy pontatlanságok keverednek a „tudósításokba”.
A Meine Preise 1980-81-ben született kéziratából kiderül, hogy Bernhard sokáig foglalatoskodott a fejezetek sorrendjével, amely nem a díjak id?rendjét követi. A kötet a Grillparzer-díj átvételér?l szóló történettel kezd?dik: ez alkalomból Bernhard drága, új öltönyt vásárolt, amit azonban a díjátadást követ?en (ahol egy miniszterasszony a miniszterek világszerte ismert halk horkolását hallatta) azonnal túl kicsinek talált, és nagyobbra cserélt az elegáns üzletben. Így történt, hogy kés?bb nyilván valaki más vehette meg és viselhette a nevezetes ruhát.
Minden díjnak megvan a maga története, de az alaphelyzet többnyire hasonló: az író megveti, mégis átveszi a díjat, amiért megveti önmagát is, ám mindig talál valamilyen indokot a díj átvételére, többnyire els?sorban azt, hogy szüksége van a pénzre: autóra, házra, utazásra – vagy éppen gyógykezelése költségeire.
Két olyan esetr?l is beszámol azonban, amikor igazán örült az elismerésnek: az egyik az els?, a Fagyért 1964-ben kapott Julius Campe-díj, amelyet mindenféle kínosan ünnepélyes keretek nélkül vehetett át Hamburgban. Ennek teljes összegét (5000 márka, azaz 35 000 schilling) els? autójára, egy fehér fényezés? Triumph Heraldra költötte, fehér m?szerfallal, vörös b?rülésekkel. (A kocsi három hónap múlva – valaki más hibájából – totálkárosra tört Horvátországban, de fizetett a biztosító.) A másik Bernhard számára kedves elismerés önéletrajzi írásainak A pince cím? kötetéért az osztrák gazdasági kamarától 1976-ban kapott díja, amelynek átvételekor találkozik a salzburgi kereskedelmi kamara akkori elnökével, akinél harminc évvel korábban keresked?segédi vizsgát tett – és erre mindketten szívesen emlékeztek.
A 140 oldalnyi kötet a díjak átvételér?l szóló beszámolók mellett néhány köszön? beszédet is közöl, amelyeket Bernhard, állítása szerint, mindig az utolsó pillanatban, a díjátadás napjának reggelén fogalmazott az id? szorításában (bár ezt némelyik recenzens, a szövegek min?ségére alapozva, kétségbe vonja).
A hagyatékban maradt kötet kiadására azért kerülhetett sor, mert léteznek arra utaló adatok, hogy Bernhard már életében meg kívánta jelentetni: az 1980-ban vagy ’81-ben befejezett m?vet mintegy „tartalékként” kezelte, gyógyíthatatlan betegségének tudatában „nehezebb id?kre” halasztotta kiadását. 1988-ban jelezte kiadójának, hogy hamarosan át kívánja adni a m?vet, amelynek megjelentetését állítólag 1989 ?szére tervezte volna. Erre azonban, halála miatt, már nem kerülhetett sor.
Az idén januárban, húsz évvel kés?bb, húszezer példányban megjelent kötet máris az osztrák népszer?ségi listák élére került. A Suhrkamp Kiadó további tervei között szerepel Bernhard és a kiadó vezet?je, Siegfried Unseld 1600 oldalnyi levelezésének közrebocsátása még 2009-ben, illetve valamikor a kés?bbiekben a salzburgi Otto Müller kiadó által 1960-ban elutasított Frost [Fagy] cím? verseskötet megjelentetése.
A Nemzetközi Thomas Bernhard Társaság honlapja rendszeresen és széleskör?en tájékoztat az általában Thomas Bernharddal, illetve a halálának huszadik évfordulójával kapcsolatos programokról, amelyek között szerepel egy magyarországi esemény is: a Szegeden február 15-16-án „Ist es eine Komödie? Ist es eine Tragödie?” címmel megrendezend? szimpózium.
Forrás: litera.hu – Sarankó Márta
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
